mint álom
mint oltalom
kísér majd dalom
és lépted bármerre visz
akarom
hogy újra rám tekints

szavak és könnyek
már nincs nyomuk tudom
karommal minden vétkem
eltakarom
a világon nincs más
nincs nagyobb hatalom

rezdül a dal
és szárnyal a vágy
kopár ágakon nyíló virág
mint messzi felhőkre
ült fel a Nap
mosolyod úgy hívogat

botladozik az esti szürkület
és mint kiürült üveg
gurul a földön
a régi boldogság
rezdül a pilla, borzas a haj
árva a lélegzet, de nincs semmi baj

álom volt csupán
ahogy eddig léteztünk
mégis érzed
most izzad két kezünk
szemed mélyén a megmaradt remény
remél, mint néhány szép költemény

egymásba öltik
elcsukló vágyaik
az szétfutó napok
és bár minden elmúlik
én mégis hiszek
és mégis itt maradok

szellő fut végig
fűszálak tengerén
csak nézzük egymást Te meg Én
és míg lassan végig simít
szelíd fényű, meleg fénysugár
emlékké válik a bús magány