|
eleven
2021.11.29. 08:41
Komáromi János: eleven
eleven csendemet sóhajok színezik
váltott-ingű nappalokkal az éj ölelkezik
sehová se tartó utakon felém jön a múlt
a nekem szánt jövendő gyakran elkomorult
remény-fény lettél a köd-sűrű sötétben
eltévedt önmagamhoz, kezedet fogva, megtértem
oly sok év van mögöttem és mégis folyton várok
mindig újabb tervekkel indulok és mindig haza találok
nem győzhet le félelem és kudarc
nem lehet mulandó a létem
szemedbe nézve látom önmagam
és érintésed üzeni, hogy nem hiába éltem
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
