|
amikor az alkonyt nézem
2017.09.17. 07:21
Komáromi János: amikor az alkonyt nézem
amikor az alkonyt nézem
néha úgy érzem
talán örök marad ez a csend
miért ne lehetne
hisz olyan nyugalom van olyankor idelent
a különbségek lassan eltűnnek
egymásba olvad a folyó és a part
a fák, a házak, az utak
és az égbolt
mind fénycsillagot gyújtanak
az álmok is már
valahol itt járnak köröttünk
kóboroltunk nappal
de végre már megjöttünk
ahogy ránk csukódik
sötét-puha fedelével az éjszaka
úgy halkul bennünk
a rohanva-követelő lét szava
az alkonyt lassan elnyeli
a mindent feloldó sötét
de mögüle mintha hallanánk
fény-reménnyel őrködő
csillagok üzenetét
és a fényszálak nélkül is
mindig egymásra találunk
hiába sötét és hideg
nappali fény önti el az álmunk
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
