|
vállamon
2016.11.29. 13:06
Komáromi János: vállamon
vállamon éjszakai sóhajok pihentek
síró hajnalok könnyezve öleltek
nappalok fényében lassan feloldódtam
az estékkel mindig együtt daloltam
voltam nyugtalan, csavargó lélek-kereső
legyintve elhagyott és végre megérkező
csendekben feltörő vágy-teli sóhaj
szelíden követelő szótalan óhaj
vállamon vittem sötétnek ismert önmagam
azt hittem erős vagyok, de összeroskadtam
megláttam igazi arcom a saját szememben
nem értettem: addig miért nem szerettem?
voltam menekülő, lépteim kergettem
soha nem érkeztem, mindig csak elmentem
voltam állni akaró, de folyton távolodó
rám találtál és lettél befogadó, örök otthont adó
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
