|
IV.
2016.10.16. 12:07
Komáromi János: IV.
nevemre még ma is emlékszem
bár már nem is tudom minek
elveszett az Ember az emberben
és kifakultak a lélek-színek
az utak mind a végponthoz értek
oly messze voltak a kezdetek
lépéseimmel a Végtelenbe írtam
soha nem múló jeleket
arcomra nem ismerek a tükörben
szememen át mások néznek szemembe
könnyű mozdulatokkal a Sors
mély vonalakat ró a kezembe
csigaház-létem meszesedni kezd
a spirál-gyökerek belém szövődnek
saját múltamból lopok dallamot
jelen-szálakból épülő jövőnknek
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
