|
utcalámpa-fényem
2016.03.19. 10:08
Komáromi János: utcalámpa-fényem
éveim teltek sóvárgó sikátor-létben
halványan pislákolt utcalámpa-fényem
nehéz-léptű hajnalokra hiába vártam
folytonos éjszakákba menekült a vágyam
ködbe-zárt lélekkel siklottam a Semmiben
nem láthatta lényem igazán senki sem
üres körvonalakból állt össze az, aki voltam
nem is haladtam, csupán csak sodródtam
forró esők fagytak meg ziháló lélegzetemtől
fásult köd-gyökerek nőttek ki testemből
utcalámpa-fényem kialudni látszott
botladozva roptam a mindennapi táncot
mégis hamu lett a hamvadó parázsból
maró füst illata az ellobbanó lángból
ám ha hunyt-szemű magamat feledtem
rikoltva hullt-tollú főnix éledt fel bennem
viharok szikráit neveltem magamban
villámokat álmodtam százezer alakban
mennydörgés írta fel a gomolygó égre:
itt van az idő, rázd meg magad végre!
ködburok repedt meg kettős-villanástól
utcalámpa-fényem már nem csak pislákol
éltető árammá vált bennem a pusztító erő
belőlem született az engem újra-teremtő
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
