| 		
		 
 kövek olvadnak
  2015.11.17. 06:43 
	Komáromi János: kövek olvadnak 
	  
	kövek olvadnak járdák 
	simára koptatott léptei alá 
	simulnak a szavak 
	kiszáradt nyelvem 
	mintha mondaná 
	  
	fáradtan pilinckázik egy száraz levél 
	tört gallyakat rugdos a délután 
	felhők nincsenek 
	csak az űr-kék ég 
	emlék-szavak egy cédulán 
	  
	elfolyik mellőlem árnyékom 
	az eső arcomba ver 
	felettem sötétedik lassan 
	bennem már a Hold ragyog 
	az Idő magához ölel 
	  
	misztikus-feketére festi 
	álmaim szőnyegét az emlékezés 
	lebegek távolodva önmagamtól 
	de mindig visszahúz 
	a szűnni nem akaró létezés 
 |