|
mélységeink
2015.06.10. 11:01
mélységeink
zuhanni kezdtem
megállíthatatlan
valahova álmaim alá
a mélységek legmélyére
a csendben megőrzött hangok közé
a színek nélküli képek ragyogásába
a mindig jelenlévő "igazi-világba"
üzenetek zúgtak a vak némaságban
fények forogtak a félhomályban
magába ölelt a mély-sötét
és csukott szemekkel
látni kezdtem
és bedugott fülekkel
hallani
lelkem szétoszlott
a felnyíló mélységgel váltam egyé
gomolyogva zuhantam tovább
mindenütt jelen voltam már
mindenről tudtam és minden tudott rólam
lassan feloldódtam a semmiben
és visszanézett rám önmagam
nem volt rajtam kívül más
csak az örök
az állandó változás
a létezés határai megnyíltak alattam
felettem összezárult a megsemmisülés
nem haltam és nem születtem újra
mert magam voltam a beteljesülés
...
egyszer zuhanni kezdesz Te is
megállíthatatlan
egyetlen pont vonz
valahol a bensőd legmélyébe rejtetten
és amikor már nem zuhansz tovább
akkor ebben a pontban
önmagaddá változol
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
