|
lagymatag
2014.07.24. 12:57
lagymatag
lagymatag nyári délután
este előtt
úgy négy után
unottan telnek a hosszúra nyúlt percek
távol és közel millió rovar serceg
elnyúlt órákból építkezik az idő
szaporodik a múlt
és egyre fogy a jövő
vánszorgó gondolatok után ballagok
még itt ülök
de vajon hol vagyok?
hullámok ringatják el a mai fényeket
nem találom ma sem a lényeget
rezgő leveleket hagy faképnél a szél
az égbolt meg a vándorfelhőkkel beszél
csendes-némasággal csukódik rám az est
néhány szúnyog vesz körbe és megszúrni sem rest
hunyorognak kicsit a csillagok
majd álomba zuhannak
én is elringatom magam:
verset hallok magamnak
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
