|
ima
2014.01.29. 12:30
ima
ürességet írna az égre a felkiáltó-ima
egy süket-holnapban nincs és nem is lehet hiba
barnává válik az elfelejtett, régi csillogás
a rozsdás ajtóban túl sok a friss nyikorgás
vízbe hullottak a fénylő porszemek
kutatok egyre, de semmit nem keresek
elszálltak a gyöngyökre festett madarak
néha megpihennek egy-egy száraz fa alatt
minden messzeségben megfullad a jelen
az élhető napokat ebben a világban hiába keresem
gyakran fellázít az újra elhazudott múlt
ebben a talmi-fényben a jelen olyan elavult
a hallgatásom őriz még valami titkos-igazat
a csend elkotyogja minden rejtjeles-szavamat
befelé motyogjuk el a reményvesztett utolsó imákat
amikor elszáll az utolsó Ámen, már nincs aki bánthat
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
