|
mint madár
2013.08.30. 07:53
mint madár
mint mikor a madár már ködös-messze repül
az ág a súlytól szabadultan fel-le lendül
mint tél emléke a hirtelen támadt tavaszban
úgy olvad el minden rossz kedves szavadban
sok cifra-trilla hangzik az üressé vált térben
színes tollak ragyognak még gyermekek szemében
minden baj oldódik érintésed aranyától
szemed fénye csillan ösztönös vágy parancsától
bár már nincsenek
de még érezni
még látni
még hallani őket
azt a sok nyomot amit a Semmiben hagytak
ami által bennünk mégis megmaradtak
mert valamit a lelkünkbe loptak
valami szépet
valami létezés-emléket
a Tiédet
az enyémet
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
