|
mert voltak
2012.08.30. 09:08
mert voltak
mert voltak reggelek...
mert voltak akkor is...
akkor is nehéz volt amikor
a Hold még az utcákon barangolt
és indulni kellett mégis
mert már pirkadni láttuk a láthatárt
és akkor még a fehér hóban
az elégett szén salaknyoma járt
meg a levegőben is ott volt
az a fojtogató széngáz
mert reggel még hideg
és nehéz volt a lég
és minden kémény lassan köhögni kezdte
azt a kesernyés illatot
ami a kályhákban meleget hagyott
mi meg tudtuk
hogy új nap köszönt megint ránk
mert voltak nappalok...
mert voltak akkor is...
olyan érdesek és egyformák mind
mint a naptárba vésett betűk
és amikor az ebéd kihűlt
hát megettük rendesen
és mentünk vissza tenni
mert vártak ránk
az utak
a kalapácsok
az asztalok
meg a lapátok
és építettük a szebb jövőt
és vártuk azt a jobb időt
ami már ott toporgott az ajtóban
és sosem értettük
hogy épp hol van
hová lett
amikor ajtót nyitottunk
és munkába indultunk megint
mert voltak esték...
mert voltak akkor is...
eltűntek lassan a színek
és a szívek valahogy
olyan nehézzé váltak
a házak meg szépen sorba álltak
és óvták hazavezető lépteink
mi meg lépkedtünk a fény-szőnyegen
amit a Hold terít néha az utcákra
hogy a tévelygő is lássa merre kell mennie
hűvös volt és megnyugtatott a csend
de valami erősen dobolt odabent
az izgalom lehetett
vagy a lemondás talán
hogy ismét elmúlt egy nap
amikor a fény
furcsa ábrákat rajzolt
a ház falán
nyom mégsem maradt
és minden más is
éppen úgy maradt mint tegnap is
mert voltak éjszakák...
mert voltak akkor is...
és az álom valahova máshova vitt
bár éppen olyan volt a ház
az utca és a Hold is
de mégis...
igen ott volt az a vágyott jövő
az álmainkban már megérkezett
beosont a házba és az ágyunkba bújt
és megújult minden éjjel újra
nyugodt volt és derűs
és boldog is talán
még mosoly is megjelent
az ilyen álmokat látó ajakán
és felébredve hittük is
hogy úgy lesz minden
ahogy láttuk
ahogy akarjuk
itt lesz hamarosan
egy két éj csupán
észre sem vesszük
hisz az idő úgy rohan
mert voltak életek...
mert voltak akkor is...
és volt amikor azt hittük
már felébredt az álom
de hirtelen semmivé vált mindig
és már nem találtuk
se nappal
se éjjel
hiába kerestük
töretlen szenvedéllyel
már nem volt sehol
az éjszaka üres lett
és ájultan zuhanunk a csöndbe
álmaink nem találjuk csak nézünk
a ködbe-veszett képek és hangok után
és azt reméljük
talán egyszer még rátalálunk újra
mert már nincs időnk újra
már nem tudunk új álmot álmodni
és bár még nem akarunk távozni
mégis tudjuk
hogy fogynak a léptek
fakóbbak a képek
halkabbak a hangok
mi mégis megyünk tovább
és végre hátrahagynánk
ha tudnánk
a sokasodó gyűlölködőt
és végre megsegítenénk
ha tudnánk
minden szűkölködőt
mert úgy talán még elérhetnénk
azt a régen nekünk ígért
szép jövőt...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
