|
alkony
2012.02.19. 09:05
alkony
ott kint meglebben valami zöld
alatta barna fatörzs, meg valami föld
miközben szelekkel cseveg a lomb dévajul
lezuhan a napsugár és bealkonyul
becsomagolták a fényeket sötét papírosba
kicsordult levük festi az eget pirosra
nem hittem soha, hogy így is lehet...
ellopott fényekkel festeni színeket
elömlő fénytelenség lassan mindent eltakar
örök nyugtalanság hirtelen-szélt kavar
hullt leveleket ragad magával magányos szél gyerek
hajladozó ágak árnyéka házak falán szédeleg
Nap-halál dalába kezd a fülemüle
nappal izgágaságát váltja fel éj közönye
végleges búcsúja ez a mai napnak
elmúlt órákból csak emlékek maradnak
még vissza néz ránk az ég vörös tekintete
még talán lenne a számunkra üzenete
de már nem jutnak el hozzánk elhaló szavai
gondolatunkban új nap jár... a holnapi
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
