várakozás

várakozással az arcán ült
pedig már nem is várt semmire
csak úgy-maradtak az izmok
nézett, pedig már nem is volt kire

mozdulatok nem születtek
az agyban megállt már a vér
mereven ült és a nyitott keze
többé senkitől semmit nem kér

várakozott mindig amióta élt
boldog, gazdag akart lenni
gyermekként csodát remélt
és amikor már nem maradt semmi

akkor a Végre várt
a szép és gyors halálra
ami jobb ha nem késik
és elviszi már ma

a várakozás volt egyedül az övé
soha el nem veszítette
és most már örökre vele marad
bár földi életét elemésztette

be nem teljesült ígéret maradt
minden tiszta szándéka
örült, hogy Isten ege alatt
akadt néha nyugalmas hajléka

nem munkája jutalmára várt
nem az hajtotta, hogy sokat keressen
nem akart mások fölé nőni
csak azt, hogy egyre többet tehessen

amit adott elfogadták
semmit nem kapott érte
büszke volt mindig
így sohasem kérte

nem is emberi jutalomra vágyott
csak arra, hogy a Mindenség része lehessen
hogy amíg meg nem hal
legalább addig Élhessen!