volt már nyár

volt már nyár
sárguló kalászba rejtőzött-fény
bokrok rejtekén megszületett zöld
föld felett libbent a szél

volt már nyár
lépések a fűbe vesztek el
minden fekete eltűnt a mélyben
éreztük: az életünk ünnepel

volt már nyár
méz-fekete aszfaltba ragadt a lábnyom
égőtalpú-nevetések között
szemem folyton megakadt egy lányon

volt már nyár
tikkasztó álmokat őrzött
féltékeny délutáni napsugár
látóhatáron elidőzött

volt már nyár
fülledt-éjszakák párát permeteztek
gőzfürdő-lámpa-csillagok
izzadtan remegtek

volt már nyár
el-sem-aludtunk hajnalok ébresztettek
eltékozolt hiába-órák
hittük: soha nem büntetnek

volt már nyár
...és ugye lesz is néhányszor újra
elvihetjük melegét
a soha véget nem érő útra