| 		
		 
 Előre szaladtam
  2005.02.12. 07:33 
Előre szaladtam 
megőrölt csendet hintek szét szavakban-lázadó napjaim felett nyugalom morzsák koppannak és a percek kicsit hosszabbak lesznek 
valami szent révületnek érzem a nappalt és nincs is már éjszakám az élet útján sokszor előre szaladtam és csak bámultak rám ostobán 
most állok egymagamban az üresség mindent betölt eltűnik múltam és jelenem határaim szétmállva oldódnak határozott, vergődő vágyaim többé már nem követem 
éteri dal kúszik elő a felhők mögé rejtett boldogság hírnöke ritmus ragad magával és lassan elhagy az élet fojtogató közönye 
messzi, gyűrött kottalapok őrzik a régi-régi dalokat mámora egy boldog pillanatnak még néha meg-meg látogat 
ringó hajóként billeg egyre lejjebb bukik egy magát a fán felejtett  fagyos, barna levél néha pördül egyet, majd lassan, puhán, szelíden földet ér 
fakón szikrázik az éj majd tétován, kicsit félve a havon sárga fény gyúl a hidegben reszkető  utcákon elhaló sikolyként kóbor fagy vére hull 
egy merész holdsugár  táncolni kezd a házak fölött és lassan az enyémhez ér csak csodálom ámulattal és míg elmerengve nézem, ez a vers is véget ér...
    
	         
		 
	        
	        |