amikor

amikor a nappal árnyait már észre sem vesszük
amikor az éjszaka fényeit öröknek hisszük
amikor felhangzik bennem is a dallam
amikor megöl, de kell, hogy újra halljam

amikor vállamra röppen a pillanat
amikor előttem áll ami elmaradt
amikor korcs-szárnyú angyalok születnek
amikor a holtak élőket temetnek

amikor remegő tócsává válik a létem
amikor tudom, hogy eddig nem éltem
amikor a sebeknek felhasadni kell
amikor csak az szerethet aki mer

amikor az űr rám vár megint
amikor az idő végesnek tekint
amikor hiszem amit eddig csak tudtam
amikor hirtelen önmagam felé fordultam

amikor elindulnak felém a hírnökök
amikor maradok, de mégis költözök
amikor egyetlen leszek és aratok
amikor elveszek pedig nem adhatok

amikor a hurok már megfeszül
amikor dobog még legbelül
amikor a csend örvénye megnyílik
amikor elébem kísérik

amikor ítéletet mondanom kell
amikor mégsem égetem el
amikor önmagam leszek áldozattá
amikor az üdvösség válik kárhozattá

amikor más már nincs csak én vagyok
amikor minden világot itt hagyok
amikor megsemmisül az örökké-való
akkor születik újjá a mindenható