sötét madár

éjszaka madarat láttam
az az éj az övé volt
sötét szárnyak csapkodtak köröttem
sunyin lesett rám a Hold

madár csőrében csillagot szorított
könyörgő hangját véltem hallani
csillag vére cseppent kezemre
bennem is meghasadt valami

madár karmai a szemebe vájtak
láttam mégis foszlott tollait
hideg szemében közöny csillogott
holnapra kereste a tegnapit

harcolni kezdtem vele
vijjogva karmolt és tépett
szét akart rombolni velem együtt
minden létező egészet

húsomba vágtak csőre és a karmok
kiáltásom mégsem lehetett hallani
már a földön feküdtünk de szorítottam
végül engedtem szárnyalni

csillag cafatok fénylettek köröttem
halványan derengett már a fájdalom
ott hevertem én is tépetten, törötten
mégis elöntött a szánalom

sebekkel borított kezeim
összegyűjtötték a sápadt fényeket
véres leheletemmel tapasztottam
újra egésszé a részeket

az az éjszaka véget ért
a madarat nem láttam azóta
csak szívemben él a fájdalom
amikor éjjel felnézek a Holdra