kimúlt a Nyár

soványka sikollyal hullt le a Nyár
mellém esett és bambán pislogott rám
mozdulatlan szemekkel arcomba nézett
moccanatlan maradt és szőlőlét vérzett

porladni kezdett, kavargó felhő lett fejem körül
olyan, amilyennek senki nem örül
őszi, bánatos dalok tekeregtek elő belőle
kicsit szánakozva nézhettem a felhőre

mert nagyot sóhajtott
és minden megmaradt nyári-emléket rám csorgatott