Aforizmáim 39.

1.
A gyermek, az élet tisztelete, önmagunk tisztelete...
Ha nem szeretjük önmagunk, akkor hogyan szerethetnénk másokat... Az önszeretet nem azonos az önimádattal csak a bennünk lakó Mindenség egy darabjának a tisztelete.

2.
A gyermek, a világ, az élet szép... csak legyünk képesek ezt meglátni...

3.
A baj többnyire az, hogy túlságosan a nagy dolgokra koncentrálunk, pedig a sok-sok apró gyertyalángtól lehet csak ragyogó a fény!

4.
A fontos, hogy ne veszítsük el a kamaszkori álmokat, hanem használjuk őket az élet ˝fűtőanyagaként˝ és vegyük észre, hogy minden apró jótett, jókedvű perc, öröm okozás a legnagyobb célt szolgálja.

5.
Az élet ír… én csak közvetítek…

6.
Mindig csodálattal töltött el, hogy milyen kevesen veszik észre, hogy a gyermekek mind-mind testvérek...

7.
Az élet, a gyermek, az ember csodálatos... tulajdonképpen csak csodálnunk kellene megtanulnunk.

8.
A fejlődés valóban az egyéni ember feladata... a világmegváltás lehetősége adott, rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele. Gyakran túlságosan is nagy dolgokra gondolunk... pedig minden apróság mint a gyertya lángja már oszlatja a sötétséget...

9.
Mindenkiben jó és rossz lakik és ez így is marad... de ha szeretjük önmagunk teljességét, máris nagy lépést tettünk a világmegváltás felé... a legnagyobbat.

10.
 a szépséget mindenütt meg tudja találni az, akiben van belőle.