harmatot virágzó
őszi reggelek
csendeket kiáltó
hideg éjjelek

fázik a gondolat
nyirkos árnyak
kuporognak
a diófa alatt

szürkén hunyorog
a szenvtelen,
egykedvű égbolt
lesz még olyan derűs,
mint egykor rég volt?

borzolt tollú madarak
ázott magányukat
szárnyuk alá rejtik,
de a Nap melegét
sohasem felejtik

tócsák csillognak
fáradt, megtört fénnyel
holnap jég tükröt gyártanak
a dermesztő Téllel

vacogva fagynak meg
a névtelen percek
zongorámon elhallgatnak
a Nyarat idéző tercek