Árnyak szállnak szememre néha
és felbolydul köröttem az éj.
Csillagokat látok olykor
a bánat nehéz köntösén.

Csüggedt órák, kínos percek
lassan róják útjukat.
Kísérőm a magány, bárhol
járok felkutat.

Társaim lettek titkos vágyak,
elhagynak könnyű sóhajok.
Ha kerestek már nem találtok
mert én már máshol vagyok.