Sorsod gomolygó pára csupán
Lassan eloszlik a lét színpadán
Megragadnád, de nem lehet
A semmibe markol lecsukló kezed
Látod elillanni az időt
A múltat érzed és sejted a jövőt
Csak jelened ismeretlen teljesen
Csak arról nem tudsz semmit sem
Bámulsz a gomolygó ködbe
S az lassan magába zár örökre
Szemed vak, süket a füled
Az érzések végleg elhagynak
Agyad már teljesen üres