szelídvad

nem külön születtek
csupán szétváltak a teremtés óta
de azóta sem létezhet egymás nélkül
a két véglet soha

nem lehet igazi gyengédség
ahol a keménység hiányzik
nem lehet igazi szelídség
ahol a vadság hibádzik

együtt léteznek
egymást erősítik
egy úton járnak
születéstől a sírig

lágy szellő simogatja tested
gyengéd csókokat lehel rád
máskor vihar korbácsa csattan
fájdalomtól sajog minden porcikád

óvón ölelnek fényeket ringató
szelíd tenger hullámai
máskor ostorként vágnak bőrödbe
vad tajtékjának fodrai

finom meleg cirógat szelíden
csodálod a lángnyelvek táncait
máskor porrá éget mindent a tűzözön
üvöltöd a lángok égető kínjait

bársony-füvű lankák kísérnek
és hűsükkel hívnak a fák
máskor megrázkódik a föld alattad
félelmes-mélység ásít rád

szelídség és vadság
teljességet együtt lelhetnek
tökéletes egységet alkotnak
egymáshoz viszonyítva léteznek

én is szelíd vagyok
gyengéden simogató
de máskor kegyetlen
vadul ostorozó

mozdulatlan szabadságod
szenvedve élvezed
szelídvad énemet
rajongva szereted