játékos kedved hová tűnt

ó kedves ifjúkor

szemembe lassan könny gyűlik

érzem búcsúzol

homlokomra ráncot lehel

szelíden az idő

búcsút intek még vidáman

de már fogytán az erő

mint őszi levél a fa ágába

kapaszkodnék beléd én is

de könnyeimen át azt látom

Te elmentél mégis