szerep

cserébe kaptam
egy új szerepet
a régi alaposan
leszerepelt

bújni új testekbe
és másnak látszani
jó is az álmokat
valóra váltani

egy élet
vagy több talán
nem tudni
az ember mit talál

valahol mégis
ott kell lennem nekem is
valamikor egyszer
kell hogy legyen katarzis

így élsz Te is
pontosan tudom
Te is ott lépkedsz
a közös úton

a feladat nehéz
az Út végtelen
nézz rám és láthatod
nem reménytelen

attól félsz elveszel
a folytonos változásban
semmivé válsz
a fehér ragyogásban

a sok szerep között
hogy őrzöd meg önmagad
a függöny legördül
és végül semmi nem marad

de minden új szerep
és minden új élet
csak azért volt
hogy megtaláld az enyémet

amikor szerepeink
egymásra találnak
feloldódunk
a harmóniában

minden görcsös lépés
értelmét veszti
a számtalan élet
már egyet sem tesz ki

az Út véget ér
önmagába fordul a végtelen
ez a Beteljesülés
ezt már nem kell értenem

amikor a két "egy"
újra Egyé válik
akkor eljutottunk
a Végső Határig

a körforgás megszűnik
ponttá zsugorodik a lét
a szétterjedő boldogság
hozza el az üdvösség üzenetét

és véget ér minden
és létezik a Lét
és megvalósul végre
az Öröklét