remegő lábakkal
jártam utamat
remegő ajkakkal
vártam a csókokat

izzó szemem már
csak néhanap parázslik
izzó szívem már
egyre többször fázik

körbe jártam már
a földgolyót százszor
csillagokba szálltam
ó, sötét égi vászon

kerestem, de
csak magam találtam
kérdeztem, de
választ nem vártam

hittem és soha
nem okultam
láttam pedig
sokáig vak voltam

utamon kísértek
kiket sosem hívtam
nem jöttek, elhagytak
kikért sokat sírtam

harcoltam eleget
fáradt már a karom
öleltem, ha kellett
s néha még akarom

nevettem, legtöbbször
magamon, keserűn
sírtam azon is amin
más csak derül

világot tágítottam
s egyre kisebb lett
magamba zárkóztam
s belőlem egy világ lett