éjcsináló

az éjszakát zsebeibe tömte
lassan szórta szét a városon
dülöngélő árnyéka kísérte
álmokat hímzett a vánkoson

nesztelen járt vagy tán suhant
nem hallotta, nem látta senki
megtanulta régen, jól tudta már
hogyan kell észrevétlennek lenni

csillagok jártak a nyomában
a sötétség rejtegette
hogy én mégis láthatom
azt mindig elfeledte