sötéten

eltakar előlem valami fekete
valami sötét és kemény árnyalat
csak alig sejthetem
mi lehet a páncél alatt

nem láthatom puha tekinteted
csillogó szemeid eltakarod
nem tudhatom vajon rám tekintenek?
mutatni miért nem akarod?

vajon mosoly vagy könny ül
szép szemed sarkában?
vagy talán a vágy...
amire oly régóta vágytam?

minek ez a páncél?
rejtőznöd miért?
hidd el nekem
így igazán senki nem ért

ezt az áldott nappalt
így Te is sötétebben látod
pedig lehetne derűsebb
sőt akár ragyogó is világod

végre én is elmerülhetnék
ragyogó szemeid tengerében
de most fennakad a vágyam
ebben a hideg feketében

megtörheted az átkot
Te könnyen megteheted
csak végre már
vedd le a napszemüveged!

...

bocsánat
azért nagy pofont ne adj!
csak most látom
Te nem is az én barátnőm vagy!