ismeretlen utakon

jártam ismeretlen tájakon
már lábamhoz simult az Út
a Vándort köszöntötték a szomorú fák
és a csillagok amikor bealkonyult

hogy ragyogtak!
mintha sötétség nem is lenne
mintha a Pokol
felköltözött volna a Mennybe

minden ismerős
ismeretlenként került elém egykor
amikor még menekülni akartam
a szenvedélytől, a vágytól

elfutni, elhagyni amit megszokott napok
furcsának látnak
ha nem is úgy akarom
meg kell felelni a világnak...

de már jártam ismeretlen utakon
már láttam a félelmetest megszelídülni
láttam ölni a szeretetet
és láttam a fájdalmat örülni

nem riasztanak már saját félelmeim
önmagam elöl nem futok el
ha a tékozlóan vad pillanat
gyönyör-csókkal magához ölel