itt

 

cserepeken alszik még az éj
csak aludj Kedves és remélj

a hajnal jön és felragyog majd a Nap is
velünk lesz egyszer a Ma és a Holnap is

vándorló csillagként izzik fel evilági létünk
száz év, nem több, amit üstökösként itt élünk

kerítés oszlopokra ül a holdfény
misztikus dalokat dúdol az éjfél

egyik dal éppen olyan, mint a másik
dallamok közt hitünk lassan elvásik

de ha álmainkban együtt, egymásnak dúdolunk
minden földi gáton, hidd el Kedves, átjutunk

víz lusta tükrén hullámok nyújtóznak
űzött szenvedélyeink újra kisimulnak

holt függönyök vetnek árnyat a néma szobára
nem gondolhatunk ma sem másra csak egymásra

végtelen ciklusok fénykarjain újra megtalálhattalak
már együtt kell maradnunk Kedves, el nem bocsátalak