Aforizmáim 35.



        1.
Bármikor elveszíthetjük egymást... ezért kell megbecsülni minden pillanatot... és ezért fontosabb az ami van, mint az ami lehet vagy lehetne.

        ***

        2.
Gyakran elfelejtik, hogy néha nem kell, hogy szóljunk valamiről, elég ha valakihez szólunk.
        
        ***

        3.
Egy versben kell hogy legyen zene... ha hallod, akkor érted a verset is... :-)

        ***

        4.
Akkor vidámnak lenni amikor jövünk... az természetes, de akkr is amikor elköszönünk... akkor már adtunk egymásnak valamit...

        ***

        5.
Az emberek mindig alakítják egymást... és az alakulás is végtelenül boldoggá tehet, nem csak az alakítás...
Talán a kőtömb is örül, hogy szoborrá alakul... de az alakulás közben és szoborként is kő marad... :-)


        ***

        6.
A szerelem az amit mindkét ember annak érez és nem az aminek mások látják vagy gondolják.

        ***

        7.
Ha két ember szereti egymást akkor változnak. Minden nehézség nélkül.
Nincs nagyobb önzés, mint örökre változatlannak maradni és elvárni, hogy így szeressenek.

        ***

        8.
A kapcsolatokkal szemben mindig elvárásaink vannak... miért lenne jó, ha ezt a másik nem tudja. Ha tudja csupán akkor van esélyed hogy olyat találj akire szükséged van és Ő is olyat, amilyenre neki van szüksége.
A többi nem számít... :-)

        ***

        9.
Nem tagadom hogy "kicsit egocentrikus" vagyok... :-)
Valamennyire annak kell lennünk, hiszen akkor van esélyünk megtudni, megkapni, elérni azt amire szükségünk van.
Ettől még figyelhetünk, sőt figyelnünk is kell arra, amit a másik akar...

        ***

        10.
Mi más lenne a nírvána, mint a boldogság.
Az egyik nagy bajunk, hogy mindig csodákra várunk és az egyszerű dolgok öröméről megfeledkezünk. A különlegeset keressül, pedig minden perc örömötartogat és ennél nincs különlegesebb.