üres

amikor üres a lélek
akkor a csend dalol
amikor árnyékok a fények
akkor a kétség átkarol

hétköznapok hajnali derengése
mogorva reggeli arcok
szomorúan kezdődik minden nap
miértek nélküli harcok

nyitott szemmel is vakon
minden lépés visz valahová
napi útjaink végső célját
csak valaki láthatná

gépiesen ismétlődő percek
órákon meghajlik a mutató
íriszen tekintet serceg
lélek-társakat kutató

madár-röptébe fagyott
szabaduló pillanat
összezáruló markokban
semmi más nem maradt

amikor üresek a lángok
akkor semmi nem melegít
amikor kiürült a lélek
az Ember mindent elveszít