olvadás

árnyékom a havon
amikor már nem akarom
olvad csak egyre
hideg lévé válik alakom

csorog napsugarak könnye
ragyogó téli napok emléke
mint fagyos közöny
cseppen jégcsapok áttetsző vére

sárból és vérből
csak ezután születnek a csodák
még elfedi a mindenség mocskát
a fehér-tiszta világ

árnyékom a havon
talán csak álmodom
elillant a Tél
érintésed hozta el Tavaszom