1.

Tulajdonképpen a mű szépsége nem a betűkben vagy az íróban van, hanem mindig az olvasóban. :-)

        ***

        2.
  Néha a sors is lehet kegyes velünk... csak el ne mulasszuk ezeket a pillanatokat!
        
        ***

        3.
Tudod azért lehetek boldog, mert nem az szomorít amikor nem vagy, hanem annak örülök amikor vagy.
        ***

        4.
Haladni kell előre az Úton és közben felcsipegetni minden "öröm-morzsát"...

        ***

        5.
A lelki békéhez vezető út bizony nem nagyon békés... :-)


        ***

        6.
Az elmúlás és az újjászületés egy pillanatban mindig találkoznak..

        ***

        7.
Nehéz a verset befejezni, mert vagy kezd végtelenné válni... és persze unalmassá, "túlírtá" vagy esetleg túl sok minden nincs bele írva... még nem mond eleget ahhoz, hogy az olvasóban tovább szóljon, tovább íródjon...

        ***

        8.
Egyetlen pillanat gyermeke minden versem. Annak a pillanatnak hordozzák minden érzelmét, minden gyengeségét, tökéletlenségét, botladozását... ettől lesznek megismételhetetlenek. Mint egy először, félve elmotyogott vallomás...

        ***

        9.
Csak így tudok verseket írni: kitépek vagy csak elengedek egy darabot a lelkemből... és nem csiszolgatom szebbre, mint amilyen...

        ***

        10.
A bánat mindenféle színű, hiszen annyiféle bánat van. Olyan is ami örömmel kevert, olyan is ami fájdalommal, olyan is ami segít és olyan is ami megölhet. De az örömnek is éppen ennyi színe van... és inkább ezekkel kell festeni az életünket.