ívet ír

elevenné váltak a szavak
köveket szakaszt az indulat
riadó madárdal
ívet ír a levegőbe
szél árnyéka játszik
egyszerű a valóság
csak túl bonyolultnak látszik
elszakadt a nappal
összeforrt az éjszaka
egyre csak nő
eltakar mindent
a közöny emelkedő fala
néhány szó elég
egy pillantás is néha
hogy rést üss a kövön
ki tudja mi célra
nem kell az állandó rettegés
nem kell a vézna hit
a csavargó helye
már nem melegít
odébb álltak a dülöngélő
jóslatok
nem kell kiabálnod
Jól vagyok!
nem hiszi senki
de senkit nem is érdekel
egy jobb világot várunk
ami nem jöhet el
fel kéne fogni végre
megérteni már
csak várni
folyton várni kár
várni a szerencsét
várni a végzetet
várni a Messiást
várni a szépeket
ébredni kellene
hiszen íveket ír már a levegőbe
és egyszerű valóságunkkal játszik
az akarat
ami itt maradt
gazdátlanul hever
hát figyelj Haver!
vedd már észre
hogy magától semmi nem változik
ne légy tehetetlen
ne légy együgyű
ne siránkozz
hogy az életed keserű
hamarosan az sem lesz már
és akkor vajon mit bánsz majd?