minden karácsony esti fény
a gyertyák lángjaiba rejtőzött
ott van a bizonytalan árnyak lebegésében
a sárga-táncokban
varázslatok születnek most
a fenyőillatú szobákban
csak állunk
mindketten
nézzük az imbolygó lángokat...
hogy remegnek a kicsiny lelkek
minden rebbenéssel minket figyelnek
látnak a lángok
mi is látjuk őket
táncuk az arcunkra rajzol
mélabús redőket
emlékek
álmok
vágyak
mintha az apró lángok
nekünk táncolnának
magadba engeded a fényt
szinte látom
ahogy megcsillan szemed íriszén
én is lángot nevelek
szívemben őrzöm
szememben csak néha villan
titkon
nehogy meglássák mások
és elárulják a lángok
féltve őrzött titkom
csak állunk
mindketten
nézzük az imbolygó lángokat...
hogy remegünk mind a ketten
mintha érezném a lángodat
nem csak a gyertyák figyelnek ma este
lelkem ma hozzád látogat
megsúgja csendesen
mélyre temetett vágyamat
apró gyertya lángok
varázsfénybe vonják a szobát
bűvös táncuk repít
egyre tovább és tovább
valahol két lélek találkozik
fent a csillagok között
egyé válik a kettős remegés
és szikrákat szór az ölelés
csak állunk
mindketten
nézzük az imbolygó lángokat...
de nem találom a szemed
nem látom a tekinteted
ott állsz a fenyő előtt
de valahol másutt
más szobában
és hiába a lángok
a fények és a táncok
hiába a csillagok
mert Te is egy másik
én is egy másik szobában állok...
AJÁNLOM AZ OLDALT
