Nap-hely

ott ültem
ahol az imént még a Nap kuksolt
és hunyorgott sanda
vörös képpel
akkor csak néztem
ahogy egyre alább bukott
és végül eltűnt

csak enyhe
vörös foltokat hagyott
a sziklák oldalán
utána mentem
és elfoglaltam iménti helyét

hideg volt...
pedig azt gondoltam
talán valami forró tűz nyomait őrzik
a sziklai-fények
valami ősi
belső tűzét
ami éget

de csak tükröződő
csalóka fény-árnyak voltak
mik a sziklán táncot jártak
most itt ülök
és keresem az elmúlt napot
az eltűnt mát
és a tegnapot

ellobbantak mind
vagy felszívták őket a szikla rései
talán rubinná váltak
odalenn a szikla-mélyben
az alkonyi Nap könnyei...

vagy talán forrást indított
az elszivárgó fény
tisztát és hideget
mint a valóság...
mint a remény...

elérik majd a tengert
a Nap-könnycseppek
egymásba futnak
patakokká tapadnak
és beszélni
csacsogni kezdenek

majd újabb és újabb patak-öleléssel
egymásba folynak
folyókká dagadnak
végül már folyamként hömpölyög
a sok drága csepp
és sodródnak kövek között
áradnak fű felett
homokot kavarnak
majd elérik a tengert...

és a Vágyak Óceánjában elveszik
mind az árva könny...
ezt akarták
mióta szétszórta őket a búcsúzó Napkorong
feloldódni
eggyé válni
és felszállni majd ismét
ha új nap ébred...