Aforizmáim 27.

1.
Nagyon szemléletesen mondja a magyar nyelv "a lelki szemeinkkel látjuk"... igyekszem a léleknek rajzolni a verseimben...

***

2.
A legegyszerűbb, legerősebb, legemberibb érzések mindig közhelynek tűnhetnek. ...és talán jó lenne ha az élet csak úgy egyszerűen (közhelyesen) boldog és igaz lenne...

***

3.
Sokszor azt hisszük, hogy az egyszerű szavak, a hétköznapi érzések kimondása újra és újra - közhely.
Talán így is van. Mégis ezek az érzések, gondolatok, cselekedetek tesznek emberré bennünket...

***

4.
Keresünk szavakat, mondatokat, mozdulatokat, embereket, érzéseket... és elfelejtünk "találni"...

***

5.
Ha rátalálunk a bennünk lobogó tűzre, többé semmi nem árthat... és képesek leszünk más lelkekben is feléleszteni az izzó parazsakban nyugvó lángokat...

***

6.
A "lélek-kabátok" valahogy mindig beburkolnak, eltakarnak bennünket... pedig milyen jó is kabát, sőt egyéb nélkül egymásra találni...

***

7.
Egy életben csak egyszer kell... lehet átélni, hogy erősebb vagy minden szenvedésnél...

***

8.

Igen... fontos, hogy milyen dekorációkat, kellékeket választunk életünk asztalának terítéséhez... és különösen, hogy kikkel ülünk az asztalhoz...

***

9.
A csoda nem az én verseimben, hanem az olvasóim lelkében van.

***

10.
Minden és Mindenki a mesterem volt életem során... és mégis, még most is tanítvány vagyok!