Aforizmáim 25.

1.
Az igazi érzelem egyetlen érintése is többet ér, mint száz szerelmes költemény.

***

2.
Amíg nem hisszük el, fogadjuk el, hogy a szivárvány-híd mi magunk vagyunk, hogy Menny és Pokol bennünk válik ismét egységgé, addig örökké csak kóborlunk a két világ között és sehol nem lesz otthonunk...

***

3.
Ha nagyon előre szaladunk utolérjük a múltat.

***

4.
A múltat fel kell dolgozni, mert különben folyton újra találkozunk vele.

***

5.
A Szerelem önmaga Az Örök... a lélek létezése... sok esetben anyagi valósága nincs is csak az érzés lakik bennünk... emlékezünk olyan érzésekre is, amelyek talán soha nem voltak... a legjobb esetben ezek a jövő emlékei... :-)

***

6.
...a valódi szavak az olvasóban születnek meg...

***

7.
.. én azt írom, ami bennem van, az olvasó úgy olvassa, ahogy benne van... ha a kettő találkozik, akkor szól valamiről a vers...

***

8.
Felesleges magyarázni a verset... ha megérint, akkor elértek valamit a szavak.

***

9.
Gyakran érzem, hogy túlságosan távolra nézünk, amikor csodákat keresünk... ha pedig orra bukunk egyben, akkor még bosszankodunk is...

***

10.
Soha nem tudhatja az ember, hogy a mai bosszúság, keserűség nem záloga-e a jövő boldogságának.