dallam, ritmus

valahol halk zene szólt
andalítóan mászott fülembe
fogva tartotta bénult agyam
ujjaim az ütemet verték
ringattam magam

dallam és ritmus
együtt állítottak csapdát nekem
imént még gondolkodtam
de már nem teszem

feledem a gondolatot
mozogni kezdek mint őrült gépezet
testem minden részével
monoton ütemet verek

lágy a dallam
kemény a ritmus
részemmé válik a zene
...vagy én válok részévé...
kell hogy legyen üzenete

talán csak annyit akar súgni
hogy küzdenem hiába
elbújnom nem lehet hiszen ez
életem ritmikus dallama

és miközben elnyel
magába olvaszt az áradó dallam
felold a pulzáló ritmus
azt kívánom Te is halljad

halld meg a hangomat
amikor újra és újra hívlak
feloldódva válok hullámzó zenévé
és ahogy én a dallamnak
úgy válj Te is részemmé