Állok és hullik rám a fény, mint lágy eső
Arcom magasra tartom
S a fény áttetszik szemhéjjamon

*

Sok hosszú évem, hogy elszaladt
Csak ülök a kéklő ég alatt
S a nagy víz csendben folyik tovább

*

Este lett, most is mint minden nap
Sötétbe borult minden gondolat
A homály bújt be minden ablakon

*

Simítsd el a bánatot, mit az élet hagyott
Meggyötört arcomon
Legyél szelíd

*

Néha őrjöngök, fejemet verem a falnak.
Miért nem veszik észre?
az emberek hiába halnak.