1.
Ahogy egyre többet tudunk, a Mindenség egyre hatalmasabb és mi egyre kisebbnek érezzük magunkat.

***

2.
Van az úgy, hogy minden egyszerű... :-)
De tényleg... milyen egyszerű a szeretet, a gyűlölet, az élet, a halál... és az a néhány vers, ami ránk talál...

***

3.
Önmagunktól nem szabadulhatunk - miért ne lennénk jóban Vele...?

***

4.
A lélek szeret, a test kíván.... és ezt a kettőt nem könnyű egyeztetni. Van akinél az egyik, van akinél a másik győz. És van, hogy a test vágyait legyőzi a racionalitás és ez nem öröm, akkor sem és később sem.
A lélek persze erősebb, mert a szeretetet sem a test vágya, sem az ész racionalitása nem képes legyőzni...

****

5.
Mindenki a maga versét írja és mindenki a maga versét olvassa...

****

6.
Egyre inkább azt hiszem, hogy nem tudjuk hol is vannak a valódi határok... építünk magunknak korlátokat ott, ahol még látjuk őket... pedig a valódiak valahol nagyon messze húzódnak... nem keressük meg őket, talán mert nem látjuk az oda vezető utat és az értelmét sem az útnak...

****

7.
Az ember valahogyan, valami nagyon erős végtelenbe nyúló szállal kötődik a múltjához, minden létezésen keresztül... és ezen a zsinóron egy-egy érzés felszivárog a jelenbe, mint a nedvesség a spárgán...

****

8.
Ha a kis dolgokban képesek vagyunk észrevenni, megteremteni a Békét, akkor jó úton vagyunk...

****

9.
Ó, hát hogyan is lehetne egy verset rosszul értelmezni... hiszen nem az a versolvasás célja, hogy az írót megértsük, hanem az, hogy el tudjuk dönteni, számunkra van-e üzenete a soroknak, a szavak mögül elő kandikáló gondolatoknak, érzéseknek...

***

10.
A vers nem cél, hanem eszköz.