Tíz haiku 14.

1.
alig él a szél
elpárolog a szellő
nem ezt akartuk

2.
út felett reszket
fény lebeg, mint víztükör
nyári délibáb

3.
nem látszik az ég
párába veszik a fény
emberek közt Én

4.
tikkadó fákon
sorvad száz aszott levél
mint nélküled Én

5.
forró Nap csorog
izzó katlan lett a rét
most egy kis Tél kell

6.
elgurult a Nap
forró nyoma simogat
halál érint meg

7.
hűs fa árnyat ad
ülj le, pihend ki magad
mint karjaimban

8.
tépázott fákról
lehull szaggatott levél
elszórt költemény

9.
villám tépte ég
felsikolt majd mennydörög
nyugtalan lélek

10.
bágyadt napsugár
pára szűri meg a fényt
nő a távolság