kiterítetted már az életed lábad előtt hever a lelked érzések és hitek fekszenek porban és sárban és Te újra meghalsz minden kis vágyban benne vagy minden hibádban és rádtalálnak rajtad gázolnak át a büszkék a fennköltek nem hajtják fejüket a földnek nem néznek nem látnak rohannak taposnak csak mit számít kin gázolnak keresztül nem érdekes kin tipornak át csak haladni menni előre nem kell hogy jobb legyen csak több legyen egyre több nevetséges hogy őszinte vagy ostoba hogy magad leteríted és szőnyeg-lelked még fel sem sikolt amikor gyűlik rajta a folt beleragad a szégyen egy sem a Tiéd volt de mind a Tiéd lett koszos lesz foszlik ártatlanúl őszinte hited most aztán vagy elhiszed hogy mégis így kell csak így lehet vagy elviszed feltekered lelked és elrejted mindenki elől hogy többé ne találjon rá senki megmaradt tisztaságát így akarod megőrizni nem hagyd inkább itt hagyd heverni mert a legtisztább úgy lehet a lélek ha a mocskot összegyűjti és ragyogni kezd a tiszta hit és szeretet fehér fénye mindent megvált és megőriz mindörökre
AJÁNLOM AZ OLDALT
