néhány sorba
besöpröd életed
betűkből szabsz gátat
a gondolatnak
ceruza a kézben
és serceg a papír
mozog a kéz
kenődik a grafit
...
nyom szalad
vers halad
szól a dal
és fáklyák égnek
és kékek a fények
feszül az ing
és valaki int
messze zengőn
pöttyök egy kendőn
a lengőn
az üdvözlő kézen
csattan a bilincs
szabadság
egyszer sem volt
ma rabság nincs
most fekete
most fehér
egyszer Téged is elér
a sötét
a félelem
ha nincs kegyelem
hiába sírsz
igaz a hír
és a halál
sorban áll
hátha neki is jut
élet
út
van kiút
csak élni kell
tovább...
no lám!
milyen egyszerű
mondhatnám
kis szerű
ha valami
elragad
ne hagyd magad
nincs még veszve
az eszme
egyik sem...
és emlékszem
hogy jó
volt
van
lesz
azt hiszem
van hitem
és elviszem
magammal
majd
ha menni kell
ha hív
ha szólít
a szív
a hang
ha elakad
a lélegzet
mert jó
ha egy hajó
partot ér
és hazatalál
mind
aki él
mert megérkezni
ez a cél!
ha vár még
ha a parton
ül még
a remény
ha születik
egy költemény
és besöpröd
néhány sorba
az életed
és betű gátak
omlanak
és hordanak szét
a szavak
ceruzából született
grafit csíkokat
és a gondolat
ott marad
vagy csak a hang?
serceg a papír
grafit kenődik
és a költő
azon tűnődik...
jó ez így?