|
szemekben
2012.09.18. 10:26
szemekben
volt idő nem is olyan régen talán
amikor az idő asztalán
ott sorakozott az a sok-sok év
ami még reánk vár
mára már ürült az asztal
de a vágy még marasztal
mert élni kell
és megélni mindent újra meg újra
feszülni és pendülni szépen
ahogy a gitár húrja
a lassan búgó zenében
volt idő nem is olyan régen talán
kíváncsi örömmel kutattuk reánk mi vár
akkor már ott ült a szemekben
az a vágy ami az ölekben
lassan születni kezdett
senki sem tudta milyen lesz
amikor majd egymásra talál
egy igazi fiú és egy valódi leány
és az érintéseken keresztül
majd velük rezdül
az egész teremtett világ
volt idő nem is olyan régen talán
amikor mindig máshoz menekült a leány
mert kereste azt az egyet
akit feltétel nélkül szerethet
neki adhatja mindenét ami van
és ami nincs azt is boldogan
mert majd tőle tanulhat szeretni
minden régit feledni
azzá lenni aminek teremtetett
ami miatt mást eddig nem tehetett
csak keresett és reménykedett
volt idő nem is olyan régen talán
versek születtek a magány íróasztalán
fiúból az úton férfi válik
gyengétől az erős elválik
nem értették és közel már senkit nem eresztett
a védőpáncél lassan kérgesedni kezdett
a fájdalmak és csalódások eltemették
önmagától is elzárta sötétnek hitt lelkét
az őszinte szeretetbe belefáradt
már csak titkon és önmaga ellen lázadt
nem látta senki amikor a szeme könnybe lábadt
volt idő nem is olyan régen talán
két pont találkozott a sors tenyér-vonalán
és villámot álmodott az ég
és nagy-nagy vihart kavart
hogy elérje amit már a kezdetektől akart
hogy egymáshoz forrasszon két külön életet
így teljesítsen be két végzetet
a párhuzamos utak egymásba futottak
semmivé váltak a természet törvényei
eltűntek a végtelen távoli mélységei
áramlani kezdtek az összetartozó-szerelem örvényei
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
