utcakő

utcakövek jönnek szembe
egyik fényes, másik szürke
botladozva jönnek sorba
mennek jövőbe, meg múltba

utcakövek meglapulnak
hidegen összesimúlnak
őriznek elhullatott álmokat
ölelnek fiúkat meg lányokat

utcakövön utcazenész
játszik és közben a földre néz
lábakat lát jönni, menni
jó lenne ma kicsit enni

utcakövön virág nyílik
kréta rajta szét kenődik
színes foltok egybe folynak
könnyet adnak a mosolynak

utcakövön vércsepp szárad
rátapos egy újabb század
elmasíroz év-év után
történelem lép az utcán

utcakövek jönnek szembe
két kéz süllyed a zsebembe
kopik egyre csak a sorsunk
"kőnek" lenni megtanultunk