emlék-séták

 

csak néha vártam a város fényeit
a sarkokon a lámpák
még kerestek valakit
talán a sok csókolt-csodát
talán elmaradt randevúk illatát
vagy csak az önfeledt
egyedül-lődörgések lábnyomát

parkok bokrain még ott rezdül
ott fénylik szemed sugara
sírnom kellene néha
de mégsem teszem soha
hideg hidakon az emlékek
még ott vacognak
arról suttognak: még remélhetek

fagyott cseppeket hullat ez a tél
közben fátyolos burokról mesél
érintésed barka-melegéről
valami forró-télről
visszafelé fújó szélről
ami elhoz hozzám újra
hiába van már százezer élet "elmúlva"

lámpa fények ezek csak
józanító üvegen-átszűrt vágyak
vagy csak a csillagok hunyorgásai
amik fényévekről rám találnak
emlékeznek talán
merre tűnt el az utazó
merre veszett el a boldogságot-kutató

és az élet még mindig ott él bennem
hiába hát hogy átkokat szórva "nem szerettem"
itt kellett maradnom
akárhogyan is sírt a lelkem
szabadságomat kutatva bármerre tévelyegtem
bármennyire vágytam is a nyugalmat
saját sorsom felett nem én kaptam hatalmat