új álmokat álmodok

új álmokat álmodok
új éjszakák sötétje ölel
távolabb van már a távol
és közelebb a közel

az idő mintha meg is állna
néha talán tényleg nem halad tovább
mintha könnyedén lebegne
mintha repülésről álmodna a szobám

új álmok ezek
soha nem látott képek
mégis ismerősek a vágyak
és ismerősek a remények

lelkem tájain bolyongok
szelíd lankák és vad sziklák között
éppen ilyen volt akkor is
mikor lényem ide beköltözött

szerettem volna kicsit összegyűrni
a csendesen lágy dombokat
kicsit lecsiszolni
az éles szélű csúcsokat

mindenkit a szépnek gondolt
kies tájakra vezettem
amit csúfnak hittem
önmagam elől is rejtettem

de álmaimban ott voltam mindig
az égbe törő csúcsokon
átkeltem boldogan
minden sötét szurdokon

ám féltem az önhittségtől
alantasnak hitt vágyaktól
éjszakám sötét semmivé tettem
menekültem minden álomtól

ostobán hittem
ha elrejtem nem is létezik
ha el nem ismerem
a vágy nem is vétkezik

most új álmokat álmodok
új éjszakák sötétje ölel
látom minden titkomat
soha nem voltam ilyen közel

az ébredés hoz majd végső feloldozást
amikor minden félelemnek vége van
eltűnnek az álmok
mert szeretni fogom valóságos-önmagam